Azt hiszem ezen a hétvégén esélyes, hogy akár nálunk is hasonlót fotózzunk, ahogy az időjárás előjegyzést figyelem, illetve, ahogy akár a ma reggeli, vagy épp esti mínusz 10 fokos, igazán téliesre forduló légkörben egy kis időt töltöttem a szabadban.
Amennyire vonzotta a tekintetemet évek óta a jégszobrászat, úgy borzaszt, vagy épp fagyaszt is egyben. Mint alkotások igazi remekművek, hiszen különleges tárgyakká válnak a jégből készülő darabok. Ugyanakkor, amikor ránézek önkéntelenül húzom feljebb a zippzárt a pulóveremen :)
Vajon mi motiválja azokat, akik akár kisebb szobrokat, akár komoly felépítményeket faragnak napokig jégből?
És leginkább mi hajtja, azokat, akik odáig merészkednek, hogy jéghotelbe mennek pár napra megszállni.
Lehet az a takaró a világ legmelegebb, legvastagabb takarója, amibe a jégágyakon nyugovóra térnek a vendégek, valahogy nehezen tudom elképzelni az ébredéskori lelkesedést, amikor körbetekintve a jégbe fagyott enteriőrbe, mondjuk át kell öltözni pizsamából a nappali ruhába :)
Elképzelhető, hogy innen ered az "arcukra fagyott a mosoly" kifejezés? :)
Azt is nehezen tudom elképzelni, hogy túl sokáig komfortos érzete van az embernek, ha például egy ilyen kanapén ücsörög.
Persze tudom, hogy a jégszobor bútorok nem a mindennapi használatra szánt berendezési vagy dekorációs tárgyak. Sokkal inkább exkluzív megjelenésű, és szó szerint extrém használatra készített belsőépítészeti látványelemek. Egy partihoz épülő jégbár, egy tereket felosztó jégfüggöny nagyszerű látványt nyújt, ám kétségkívül nem otthonunkban fogunk gyönyörködni bennük.
Márton Anikó
szín és stílustanácsadó
fotók: Ice Bulb
nem rossz... :))
VálaszTörlés