Itt a farsang, áll a bál!

Itt a farsang, áll a bál,
keringőzik a kanál,
Csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő.

Dirreg, durrog a mozsár,
táncosra vár a kosár.
A kávészem int neki,
míg az örlő pergeti.

/Gazdag Erzsi verse/

A farsang a vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése, amelyet hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemeznek.

A farsang szó hallatán szinte mindenkiben az álarcosbálok, táncos mulatságok hangulata, a jelmezes felvonulások színes kavalkádja elevenedik meg.

Már a XV. század óta szólnak feljegyzések álarcviselésről, állatalakoskodásokról. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban. Mátyás király idejében a királynő itáliai rokonsága művészi álarcokat küldött ajándékba a magyar rokonoknak.

Egy XVII. századbeli ismeretlen szerzőjű krónika a következőképpen vélekedik a farsangról: "Az ördögnek szánt ünnep ez, az esztendőnek olyan időszaka, amikor az emberi bolondságok elementáris erővel törnek elő. S úgy tetszik, mintha az emberek szégyellnék kicsapongásaikat, ezért rejtik el ábrázatukat álorca alá..."

De valójában mit is ünneplünk, vagy netán valamitől búcsúzunk?

 

A farsang évszázadok óta tartó, évenként ismétlődő ünnepsorozat, mely a vízkereszt napjától a húsvétot megelőző negyvennapos nagyböjt kezdetéig tart. Vidámsággal kezdődik és böjttel ér véget.
A farsang a tél és a tavasz küzdelmének szimbolikus megjelenítése is egyben, a tél búcsúztatása és a tavasz várásának ünnepe. A nagy evések és ivások időszaka ez, mellyel szimbolikusan a természetet kívánták bőségre késztetni.

A carneval /karnevál/ szó a carne=hús szóból vezethető le, hiszen a karnevál időszaka a böjt előtti időszak. Eredetileg maga a fogalom húshagyó keddet jelölte. A "carne vale" jelentése: Ég veled hús! A magyar farsang szó jelentése a német Fastnach, - "mesélni", "pajkosságot űzni"- farsang éjszakája szó bajor-osztrák változatából, a Faschung-ból származik.  

 

A farsangi népszokások is a tavasz közeledtét jelzik. Ilyenek a kormozás, busójárás, téltemetés - melyek a tél, mint gonosz elűzését jelképezték. Ekkor a falusi emberek felöltöztettek egy, a telet jelképező szalmabábut és nagy dérrel-durral sok tréfával, mókával fűszerezve elégették. Voltak olyan települések, ahol a tél és a tavasz küzdelmét jelmezekbe bújt szereplők játszották el.

Természetesen a viadalban a tavasz került ki győztesen, a tél pedig szégyenében elbujdosott. A legtöbb népszokást a farsangi időszak végén, a farsang "farkán" tartották - azaz - farsangvasárnap, farsang-hétfőn és húshagyókedden.

Ilyenkor maskarába bújt emberek jártak házról házra, adományokat gyűjtöttek, köszöntőket mondtak, mellyel az esztendő bőséges termését az emberek jövőbeli sikereit hivatottak megjósolni. A lakodalmak időszaka is a farsang idejére esett. Ennek oka az volt, hogy különös mágikus kapcsolatot képzeltek az egybekelő ifjú pár és az ébredő természet között. A felnőttek, gyerekek, asszonyok, lányok, férfiak sokszor külön-külön farsangoltak. A farsang gondolatköre a házasság témája körül forgott. Szokás volt például azokat a lányokat, akik a farsang végén pártában maradtak, kicsúfolni.

Általános volt a tánc és a bálozás szinte minden faluban. Ismertek a farsangi napok jellegzetes táji megnevezései is, úgymint a farsangvasárnapot megelőző kövér- vagy zabáló-csütörtök, mely elnevezés onnan származik, hogy ilyenkor kezdték meg a farsangi ételek készítését.

A farsang utolsó napját jelölő húshagyókedd elnevezés pedig egyértelműen a hús elhagyását, a böjt kezdetét jelzi.

forrás: sulinet.hu
elelmezesvezetok.hu