Forralt bor hideg napokra


A jeges szélviharral kísért havazásban tett séta után, vagy akár közben, igazán melengető élmény egy csésze forralt bor. Minap az egyik gasztronómiai műsorban a forralt bor készítése volt a versengés tárgya. Két férfi mérte össze tudását ezen a területen, mindkettő másként készítette ezt a forró italt, majd az arra járókkal kóstoltatták és várták véleményüket.
Az egyik férfi hagyományosan fűszerezve készítette, - szegfűszeg, fahéj, ánizs, narancsdarabkák, - míg a másik készítő igencsak izgalmas összetevőkkel variált, még chili is került a forralt borba.
De honnan is ered ez a szokás, miért fogyasztjuk, és milyen hozzávalókat érdemes használni, ha igazán ízletes, zamatos forró italra vágyunk.
Évezredek óta fogyasztják a forralt bort, amely azon túl, hogy megvidámítja a testet és a lelket, arra is kiválóan alkalmas, hogy elrejtse az esetleg megpimpósodott bor hibáit.
 
A forralt bor nemcsak a testet, de a lelket is melengeti, persze a zamatos ízvilág eléréséhez,  az is kell, hogy forralás során a  bort fűszerekkel és mézzel, vagy cukorral bolondítsák meg. Hasonlóan tettek már a régi korokban is. Az első, ókorból származó borforralásra vonatkozó feljegyzések alapján tudható, hogy akkoriban sáfránnyal, pirított datolyamaggal, babérlevéllel, borssal ízesítették és mézzel édesítették a bort. Az említett ízesítőkkel a kissé egyszerű lőrét próbálták élvezetesebbé tenni.
A forralt bor persze sosem szárnyalhatja túl a körültekintéssel érlelt, tárolt és épp megfelelő hőfokon tálalt nemes bort, viszont kellemes forróságot nyújthat, ha fagyos erdei séta, vagy adventi vásár idején átfagyott. kezünket és bensőnket melengetjük általa.

  Jó tudni, hogy a forralt bor elkészítési módja, ezáltal ízvilága is igen változatos. A testes, erős boroktól a teával, szőlőlével enyhített italokig szinte mindenki ízlésének megfelelőt kóstolhat, és vállalkozó kedvéhez mérten ízesítheti hagyományos, vagy extrém módon.


Márton Anikó

Megjegyzések